kilóg
kilóg tárgyatlan ige
1. Szokott helyéről kimozdulva, kicsúszva lóg; kicsüng. Kilóg az alsószoknyája, a cipőfűzője; kilóg az inge a kabát alól; kilóg a ® nyelve; kilóg a zsebkendője a zsebéből. [A dolmány] zsebéből piros keszkenője lógott ki. (Eötvös József) [A nőstény] szeme is kidülled, véres könnyel telve, Mint egy nagy csoroszlya lóg ki zöldes nyelve. (Arany János) Egész nap lót-fut, a nyelve kilóg. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Úgy lóg (1), hogy egy része kint levő helyen, kül. vmely helyiségen kívül van. Egy kötél lógott ki az ablakból. || b. Kilógja magát: <gyűrött ruha> felakasztva, lógó helyzetben ismét kisimul.
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) A kelleténél, a kívánatosnál feltűnőbben, olykor visszatetsző módon nyilvánvalóvá válik, kitűnik, kilátszik. Kilóg belőle a célzatosság. Végre látod, az egészből Hogy mi lóg ki: a „fizess!” … (Arany János) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely rész> feltűnő v. visszatetsző módon nem illik bele az egészbe, elüt tőle. Ez a jelenet kilóg a darabból.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Kilóg vhonnan, vhova: vmely közös foglalkozáson v. munkában való részvételt engedély nélkül elmulasztva kiszökik vhonnan, ill. vhova. Kilógott az iskolából. Kilógott az óráról. Kilógott a mérkőzésre. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kiszökik az országból. Az összeesküvés leleplezése előtt kilógott. || b. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) (Jól) kilógja magát: <személy> kedvére, sokáig lóg (II), csavarog, lebzsel.
Szólás(ok): ld. lóláb.
kilógás; kilógó; kilógott.
