kilódít
kilódít tárgyas ige (bizalmas)
1. Egyet lökve, lódítva rajta, kitaszít, kidob vkit, vmit vhonnan, vhová. Kilódít vkit a szobából. Hatalmas lökéssel kilódította a szekeret az utcára. Megragadá az áruló kezét, s kilódítá azt a dühödt néptömeg közé. (Jókai Mór) || a. <Nehezebb tárgyat> lengetés, himbálás, forgatás után kidob vhová. Megfogták a zsákot, és kilódították az udvarra. || b. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Állásból, hivatalból> rövid úton és rendsz. megszégyenítő módon elbocsát, kitesz vkit. Kilódították a gyárból, mert lopott. || c. (átvitt értelemben) <Esemény, történés, ill. a körülmények változása> hirtelen arra kényszerít vkit, hogy addigi helyzetét, magatartását, álláspontját megváltoztassa. A véletlen kilódította a helyéből, és most versenyt akar futni azokkal a bolondokkal, akik közé került. (Móricz Zsigmond)
2. Hirtelen meglökve, megtaszítva egyensúlyi v. nyugalmi helyzetéből kimozdít vmit. A robbanás ereje kilódította az oszlopot.
kilódítás; kilódítható; kilódító; kilódított; kilódíttat.
