kiles
kiles ige
1. tárgyatlan Úgy les, hogy vmely bent levő helyről, vmi alól v. mögül kilásson; kifelé les. Kiles az ajtón, a függöny mögül, a kalap alól; kiles a szobából; kiles az utcára. Mikor a felső ajtón zörgetnek, akkor a korcsmáros kiles az ablakon. (Jókai Mór) Egyszer hogy félszemmel kiles az udvarra, látja, hogy a gazda a két tenyerébe veszi a Katika orcáját és megcsókolja. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas Kiles vmit: vmely ismeret birtokába jut; figyelve, lesve megszerez; ügyesen és észrevétlenül megtud vmit; kifürkész, kikémlel. Kilesi vkinek a gondolatait, gyöngéit, titkait. Kileste, hogy mi történt. Lesd ki, merre jár. Én … kilestem Az organismus minden titkait. (Madách Imre) Maguk azt bízzák rám, hogy lessem ki, nem szerelmes-e úrnőm valakibe? … (Jókai Mór) || a. (ritka) Kiles vkit: megles vkit, rendsz. azzal a céllal, hogy amit lát v. tapasztal, felhasználhassa ellene, v. hogy váratlanul ellene forduljon. Kilesi a haragosát. Puskát vett a vállára, kileste, mikor a mezőre ment. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (iskolai) Kiles vhonnan vmit: vmit <tilalom ellenére> lopva kiolvas vmiből, hogy feleletben, dolgozatban sajátjaként felhasználja. Az egész feleletet kileste a könyvből. Kileste szomszédja dolgozatának az eredményeit.
4. tárgyas (átvitt értelemben) Kiles vmit: <tervszerű számításból> addig vár vmely rövid ideig fennálló, kihasználható lehetőségre, míg bekövetkezik. Kilesi az alkalmat, a kedvező helyzetet; kilesi az alkalmas pillanatot.
kilesés; kilesett; kileshető; kileső.
