kilehel
kilehel tárgyas ige
<Tüdővel lélegző élőlény légnemű anyagot> lélegzés közben száján v. orrán át kibocsát. Kileheli a ® lelkét; kileheli a ® páráját. Az ember széndioxidot lehel ki. Saját légkörünk ez. Ezt leheljük ki, ezt leheljük be. (Jókai Mór) Szerelmes lelkem kilehelve | Eloa szép neved sóhajtom. (Komjáthy Jenő) || a. (növénytan) <Növényi szervezet a vegyi átalakulás gáznemű anyagait> kibocsátja. A fák levelei éjjel oxigént lehelnek ki. Kezdik kilehelni a fák is Élenyöket. (Arany János)
kilehelés; kilehelő; kilehelt.
