kilábol
kilábol tárgyatlan ige, (népies) kilábal
1. (ritka) <Vhonnan, vmiből, főleg kisebb vízből v. vizes területről> lábalva kijön, kimegy, kijut. Kilábol egy pocsolyából; kilábol a sárból. || a. (átvitt értelemben) Hátán kis batyuval, kilábol | a népségből a nép fia. (József Attila)
2. (átvitt értelemben) <Nehéz helyzetből, bajból> nagy nehezen kijut; kievickél. Kilábol az adósságból, a náthából, a nehézségekből, a válságból. E nyavalya az, melyből sehogysem tud a mi elbeszélő költészetünk kilábolni. (Arany János)
kilábolás; kiláboló; kilábolt.
