kikürtöl
kikürtöl tárgyas ige (bizalmas, rosszalló)
<Vmit, rendsz. nem híresztelendő, sőt titkolni való v. bizalmas, másra nem tartozó dolgot> széltében-hosszában elhíresztel, ország-világ előtt ismertté tesz; kikiabál. Az egész faluban kikürtölte. Saját győzelmének kürtölte ki a sikert. Arra akartam kérni jeligés levelemben a társaságot, hogy ne kürtölje ki … nevemet. (Arany János) Előre kikürtölte, hogy nagyszerű, monumentális beszédet mond. (Mikszáth Kálmán)
kikürtölés; kikürtölő; kikürtölt; kikürtöltet.
