kikeveredik
kikeveredik tárgyatlan ige (ritka)
<Nehéz helyzetből, pl. tömegből, vízből, sárból, erdőből stb.> üggyel-bajjal, sok bonyodalom közt kijut; kikecmereg, kikászolódik. Kikeveredik az erdőből, a hínárból. Egy ilyen fogattal nagyon nehéz kikeveredni egy kocsitömkeleg … közül. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Kellemetlen, kínos, bonyolult helyzetből, ügyből> sok nehézség árán kiszabadul, megtalálja a kivezető utat, megoldást; kikecmereg, kivergődik. Kikeveredik a bajból, a veszélyből. Alig tudott kikeveredni az ellentmondások szövevényéből. Nem tudtam kikeveredni okoskodásaimból. (Tolnai Lajos)
kikeveredés; kikeveredett; kikeveredő.
