kikapar
kikapar tárgyas ige
1. Kaparva kiszed vmit. A ® föld alól is kikaparja; tíz ® körmével is kikaparna vmit a földből; ® körmével kikaparná a földből (a halottat). Kikaparja a maradékot a lábasból. A tyúk kikaparja a magot a földből. Az állás alatt … néhány varjú tanyázik, nagy károgással kaparva ki a hóból eledelét. (Eötvös József) A kutya kikapart egy csontot, és átvitte a szomszédba. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Kikaparom a szemedet!: <felindult állapotban használt erős fenyegetés>. Ne űzz … belőlem csúfot …, mert ha engem dühbe hozol, kikaparom a szemedet. (Mikszáth Kálmán)
2. Kaparva kiürít v. kitisztít vmit. Kikaparja a bográcsot, a lábast.
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Sok munkával v. ügyeskedéssel, furfanggal nagy nehezen megszerez vmit. Végre kikapart magának egy állást. Módját leli, hogy vejének akármi úton-módon kikaparja a Keszi Benedek-féle vagyont. (Vas Gereben) Háromszáz forint is sok pénz … Egy egész élet kell hozzá, míg annyit kikaparunk. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. tyúk.
kikaparás; kikapargat; kikaparó; kikapart; kikapartat.
