kikap
kikap ige
1. tárgyas Gyors mozdulattal váratlanul kiragad vmit v. (ritka) vkit vhonnan. Kikapja a széket vki alól. Kikapta a kezemből a könyvet. Kikapta a gyereket az asszony öléből. Kikaptam a kezemet a markából. Egy fekete holló … Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből. (Arany János) Én a kígyót kézzel kapom ki a patakból. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (ritka) <Szél, mozgó víz> hirtelen kiragad és magával sodor vmit vhonnan. A szél kikapta ujjaim közül a papirost. Jött egy hullám, és kikapta kezemből a labdát. || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Személy vmely összefüggésből v. nagyobb csoportból> találomra kiválaszt, kiragad, kivesz vmit v. (ritka) vkit, hogy foglalkozzék vele. Kikapott egy mondatot a szónok beszédéből. Kikap egy férfit a tömegből, és faggatni kezdi. A nagyvilágból azt a két női alakot kapnám ki. (Vas Gereben)
2. tárgyas <Illetékes v. hivatalos személytől> megkap vmit, rendsz. használatra v. felhasználás végett. Kikapja a könyvet a könyvtárból, a szerszámot a raktárból. Kikapta az aktát betekintésre. A szakács kikapta a zsírt. || a. tárgyas <Járandóságot, részesedést, neki járó hivatalos iratot illetékes személytől v. hatóságtól> megkap. Kikapja a bizonyítványát, a fizetését, az örökségét, a részét. Majd mindjárt kikapod a részedet a kincsből … (Mikszáth Kálmán) Mire a béredet kikapnád, | a tőkéseké a haszon. (József Attila) Aznap kaptuk ki az értesítőt | az iskolában. (Szabó Lőrinc) || b. tárgyas (ritka) <Várt v. esedékes parancsot, utasítást fölöttesétől v. fölöttes hatóságától> megkap, kül. írásban. Mihelyt kikapják a parancsot, azonnal indulnak. || c. tárgyas (átvitt értelemben, régies) Kikapja a magáét: megverik v. leszidják; ellátják a baját. Majd kikapják ezek is a magokét. (Eötvös József) Megállj csak, … majd kikapod tőlem te is még a magadét. (Tolnai Lajos)
3. tárgyatlan (bizalmas) <Gyermek, ritk. állat> verést, ütlegeket kap. Aki rossz lesz, kikap. Csak gyere haza, kikapsz! Kikapott otthon a csavargásért. Mindig én voltam a rossz, folyton én kaptam ki. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) <Felnőtt> szidásban, korholásban részesül. Kikap vki a főnökétől. Későn ment haza vacsorára, de ki is kapott a feleségétől. Bubenyik … már nem várta be ezt a fejtegetést, neki sürgős dolga van, már ezért is kikap otthon. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, sport, bizalmas) <Személy, csapat sportversenyen, játékban> vereséget szenved. Kikapott a sakkban. A csapat újra kikapott.
4. tárgyas (ritka, régies) <Bent levő helyről v. a vmibe beavatottak közlékenysége folytán> részletekben v. alkalomszerűen meghall, megtud vmit. Csak azért barátkoznak, hogy valami titkot kikapjanak. (Jókai Mór) Sokáig beszélgettek … odabenn, lassan suttogva, csak néha-néha kaphattam ki egy-egy rövid szót. (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyatlan (tájszó, elavult) Kikap vmire: viszonylag szabadabb, tágasabb és olykor magasabban fekvő helyre jut; kiér. Halld, Orlay – így szóla [a lovag], … kikapván a porondra. (Vörösmarty Mihály) Amint az országútra kikaphattam, szétnéztem. (Jókai Mór)
6. tárgyatlan (tájszó, elavult) Némi furfanggal úrrá lesz vkin, vmin; kifog. Az egész társaság kikapott a félelmen. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (régies) Kikap vkin, vmin: nevetségessé, gúny tárgyává teszi; kicsúfolja. Szerencsétlen termete miatt kikaptak rajta. (Jókai Mór)
kikapás; kikapható; kikapó; kikapott.
