kikacag
kikacag tárgyas ige
1. (tájszó v. választékos) Kacagással v. általában kárörvendve v. fölényesen kigúnyol, nevetségesnek tüntet fel vkit, vmit; kinevet. Kikacagták ügyetlen ötleteit. Ahelyett, hogy támogatták volna, kikacagták tapasztalatlansága miatt. Egy nő, egy ilyen nő kacagjon engem ki …! (Arany János)
2. Kikacagja magát: kacag, addig kacag, amíg meg nem elégeli; jóízűen, sokat kacag. Végre egyszer jól kikacagtuk magunkat. Kezét csipejére Téve, kikacagta magát nagy kedvére. (Jókai Mór)
kikacagás; kikacagó; kikacagott; kikacagtat.
