kijut
kijut tárgyatlan ige
1. Úgy megy, halad v. terjed, hogy vmely kint levő v. tágasabb helyre jut; kiér. Kijut az erdőből; kijut a síkságra; kijut egy térre. Kijutott a nyílt tengerre. Hogyan jutok ki … e tömkelegből? (Vörösmarty Mihály) A hírük kijutott külső országokba. (Mikszáth Kálmán) És így jutottunk ki a csillagokhoz. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Kijut vhonnan: fáradságos igyekezettel sikerül elérnie, hogy kikerüljön vmely elzárt v. félreeső helyről. Sokáig tartott, míg kijutottam ebből az épületből. Vágyakozott … innen kifelé. Még nem jutott ki ebből az alföldi fészekből. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Kijut vhonnan: vmely nehéz helyzeten túljut; kivergődik vmiből. Alig jutottak ki az egyik bajból, már más baj jelentkezett. || a. (átvitt értelemben) Kijut vmiből: túljut vmely koron, korszakon; kikerül belőle. Már kijutott a kamaszkorból.
3. (átvitt értelemben) Kijut vhova: <okfejtés, fejtegetés során> vmely eredményre jut, vmely gondolatnál, tételnél – mint az okfejtési láncolatokból várható következtetés átmeneti v. végső eredményénél – megállapodik; kilyukad (2). Már látom, hova akar kijutni a cikkíró.
4. (alany nélkül is) (átvitt értelemben) Kijut vkinek vmiből v. vmi: vmiből, amiben más nagyobb mértékben részesült, v. amiben már többen részesültek, jut még neki vmi; másodsorban kap vki vmit. A tapsból kijutott a szerzőnek is. Most nekem jutott ki ez a tisztség. Sokszor kijut neki egy kis meleg étel is. (Mikszáth Kálmán) || a. (alany nélkül) (átvitt értelemben) Kijut vkinek (vmiből): vki bőven részesül olyan dologból, amely fájdalmat, kellemetlenséget v. bajt, gondot, utánjárást okoz neki. Kijutott neki a szidásból, az ütlegekből. Szerencsétlen ember, neki is alaposan kijutott! Lacinak, mint szervező tehetségnek, az érettségi utáni munkából is kijutott. (Kosztolányi Dezső)
kijutás; kijutó; kijutott.
