kiirt
kiirt tárgyas ige
1. <Sok hasonló v. azonos jelegű, főleg kártékony növényt v. állatot, belőlük képződött csoportot> úgy irt, hogy az vmely meghatározott helyen, területen teljesen elpusztul, kivész; kipusztít. Kiirtják az erdőt; kiirtja a gyomot; vmely lakásból kiirtják a poloskát. Nehéz kiirtani az arankát, a pajzstetűt. A farkasok kiirtották az egész nyájat. A fasor melletti jegenyéket egy szálig kiirtották. Irtsad ki az erdőt, vess búzát helyébe, süss kenyeret lisztjéből reggelre! (Babits Mihály) Ha a régi erdőt ki is irtották, … meghagytak egy szép fát. (Nagy Lajos)
2. <Személy, járvány, háború az emberek vmely csoportját, kül. ellenséges személyek nagyobb tömegét> egytől egyig megöli. Kiirtották még a csecsszopókat is. Kiirtják az ellenséget az utolsó szálig. A dögvész a környék egész lakosságát kiirtotta. Az őrült apa kiirtotta családját. A gyarmatosítók egész törzseket kiirtottak. Fel falvaikra, irtsátok ki őket, Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket. (Madách Imre) Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket, | mert nem lesz addig igazság, se béke, | mig gőgös Ninive lángja nem csap az égre. (Babits Mihály)
3. <Vmely kinövést v. (ritka) egész testrészt> úgy távolít el, hogy nem nő ki újra. Kiirtották a szemölcseit, a tyúkszemét. Hogy jobban tudjanak célozni a meghúzott kézíjjal, leányaik jobb keblét kiirtják. (Jókai Mór) Kötelet a nyakára … Ki kell irtani, mint egy mérges kelevényt. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, sajtónyelvi is) Kíméletlenül elfojt, megszüntet vmit, úgyhogy az többé nem támadhat fel, nem keletkezhet újra. Kiirtja a visszaéléseket a közéletből. A szabadság utáni vágyat a gyarmatosítók nem tudták kiirtani az elnyomott népek lelkéből. Gondozásunkból ki kell irtani a kispolgári csökevényeket. A múltnak még számos maradványát ki kell irtani. Ezt a pillanatot nem tudom kiirtani az emlékezetemből. (Jókai Mór) A kálvinista puritánizmus kiirtotta a népi vallásos játékokat. (Móricz Zsigmond)
kiirtás; kiirtat; kiirthatatlan; kiirtható; kiirtó; kiirtódik; kiirtogat; kiirtott.
