kihúz
kihúz ige
1. tárgyas <Vhol bent v. vmiben benne levő személyt, tárgyat> húzva kint levő helyre juttat. Kihúz egy fiókot; kihúzza a horgot a vízből; alig húzta ki a ® lábát; mintha ® skatulyából húzták volna ki; kihúzza a szekeret a színből. Jaj csak huzz fel innét [a kútból], én volnék az ördög! … | Huzz ki szegény ember, bizony megszolgálom. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Kihúz vkit az ágyból: addig költögeti, nógatja a felkelésre, míg fel nem kel. Reggel hat órakor már kihúzza az ágyból szegény Olgát. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas <Kisebb tárgyat tartójából, tokjából v. több hasonló tárgy közül> húzva kivesz, kiemel; elővesz. Kihúz egy iratot az akták közül; kihúzza a zsebéből az óráját, zsebkendőjét; (átvitt értelemben) kihúz vkinek a zsebéből vmely összeget: biztosra vélt jövedelmének v. meglevő pénzének egy részétől megfoszt vkit. A béres … a csizmaszárábul Pipát húz ki. (Petőfi Sándor) Könyökig nyult Bence a nagy tarisznyába; | Kihúzott valamit, és így szóla: „itt van! … ” (Arany János) [A nők] kihúzzák kabátod szivarzsebéből a zsebkendőt …, hogy megnézzék, micsodás monogram van belehímezve. (Krúdy Gyula) || c. tárgyas Vki, vmi alól húzva kivesz vmit. Kihúzza a szőnyeget a szék alól; kihúzzák a ® párnát a feje alól; (átvitt értelemben, 1945 előtt) kihúzza vkinek a lába alól v. vki alól a földet: olyan vkinek, aki földműveléssel foglalkozik és abból él, elveszi a földjét v. elárverezteti, és így megélhetésétől megfosztja; (átvitt értelemben) kihúzzák a talajt a lába alól: megsemmisítik azt a szilárdnak hitt alapot, amelyen eddigi élete, biztonsága, vmely bizonyítéka stb. nyugodott. Versenyt hasaltunk a földre, hogy kihúzzuk az ágy alól a teknőt, amiben volt a kürtős fánk. (Móricz Zsigmond) || d. tárgyas <Rögzített helyzetéből> húzva eltávolít vmit; helyéből kiránt. Kihúzza a dugót az üvegből; kihúzzák vkinek a fogát; kihúzza a ® méregfogát; gyökerestül kihúz egy növényt a földből. Az egyik belemarkolt a bodzába, és kihúzta gyökerestől. (Gárdonyi Géza) A dugót a borosüvegből apjától örökölt … zsebkésével … húzta ki. (Kuncz Aladár) Egy tollat kihúz a gúnár farkából, pennát farag belőle. (Nagy Lajos) || e. (ritka) Kihúzza magát vhonnan: mozgásával, mozgolódásával eléri, hogy kiszabaduljon, kijusson vhonnan, vmiből; levet vmit, kibújik vmiből, vhonnan. Kihúzza magát a bilincsből; kihúzza magát a gallyak közül. Nem lehet befogni, mindjárt kihúzza magát a járomból.
2. tárgyas <Huzat, légvonat kül. levegőt v. légnemű anyagot> vmely helyiségből kifúj, kivisz, kisodor. Csinálj huzatot, hadd húzza ki (ezt) a füstöt.
3. tárgyas (rendsz. többes szám 3. személyben) Vmit kihúz: vmely kötvényt, sorsjegyet, ill. annak megfelelő számot nyereményre v. névértékben való visszaváltásra a többi közül sorsolás útján kiemel. Kihúzzák a kötvényét, sorsjegyét; kihúzzák a számát. Vendégeim vagytok, kihúzták a … sorsjegyemet. (Krúdy Gyula)
4. tárgyas (ritka) Egy hajtásra kiiszik vmit. A pincér hozta a spriccert, ő felvette, s felét kihúzta. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas Vmit széthúzva v. kinyújtva, terjedelmében megnövel, meghosszabbít. Kihúzza az ebédlőasztalt; kihúzza az összeugrott fonalat. || a. tárgyas Két v. több rögzített pont között feszesre húz vmit; kifeszít. A járda szélén kötelet húztak ki.
6. tárgyas (katonaság) <Lőfegyver csövét> puskavesszőre tett olajos v. zsíros ronggyal, kóccal, ill. a cső karbantartására haszn. kefével kitisztítja. Kihúzza az ágyú, a pisztoly, a puska csövét.
7. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Nehéz, kínos helyzetből> kisegít vkit. Kihúz vkit a bajból, a csávából; kihúz vkit a ® sárból. Ha bajba hoztál, húzz ki, mondj tanácsot. (Vörösmarty Mihály) El kell húzni a nótájukat ezeknek a … zsiványoknak [= panamistáknak] … azt leshetik, hogy kihúzzuk őket a sárból. (Móricz Zsigmond)
8. tárgyas (átvitt értelemben, népies) <Betegséget, fájdalmat> a test vmely helyén megszüntet; kivesz, kiszív. Meleg sót tettek a fülére, hogy kihúzza a fájást.
9. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Kihúz vkiből vmit: addig rimánkodik v. ravaszkodik, míg vkitől vmit, kül. vmely összeget meg nem kap. Tegnap este kihúzott a mamából egy tízest. || a. tárgyas (csak 3. személyben rendsz. odaértett 1. személyű tárggyal) (bizalmas) Majd kihúz érte vkit: nagyon rimánkodik vkinek, hogy adja oda v. adja meg neki. Most majd kihúz érte, hogy neki … öltönyöket szerezzek … (Jókai Mór)
10. tárgyas <Írott, nyomtatott szövegből egy részt> rendsz. vízszintes vonással töröl. Kihúz egy sort a szövegből; kihúzza vkinek a nevét a névsorból. || a. tárgyas (film, színház) <Színpadi mű szövegéből vmely részt> feleslegesnek minősít, és az előadásra kerülő szövegből töröl. Az első felvonásból két jelenetet húztak ki.
11. tárgyas <Vmely ábrát> az előre vékonyan v. ceruzával meghúzott vonalakon haladva tussal, tintával v. festékkel véglegesen megrajzol v. kifest. Kihúzza a mértani rajzot.
12. tárgyas (tájszó) Kihúzzák a szőlőt: <beérés előtt> úgy kapálják meg a szőlőt, hogy a sorok hosszában háztetőhöz hasonló alakú hosszú földhányást csinálnak.
13. tárgyas <Vmely időtartamot> a nehézségek ellenére eltölt; kibír, kiböjtöl. Bíztak benne, hogy ha a telet kihúzzák, majd lesz megint valahogy. Férgek megélnek ronda por között, Étlen kihúznak hónapot, hetet. (Vörösmarty Mihály) Az egész telet betegséggel húzta ki. (Arany János) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Kihúzza: a nehézségeket vállalva v. kénytelen-kelletlen elviselve, bizonyos helyzetben, állapotban vmeddig elmarad. Nem kell töprengenie, hogyan húzza ki aratásig. || b. (tárgyas igealak tárgy nélkül is) Vmit átvészelve, vmeddig életben marad. Olyan beteg, hogy nem húzza ki a telet v. olyan beteg, hogy nem húzza ki tavaszig. || c. (tárgyas igealak tárgy nélkül is) <Dolog> vmely időpontig használható marad; eltart vmeddig. Ez a kabát kihúzza még tavaszig v. kihúzza még a telet.
14. tárgyas (ritka) Távoli időpontra halaszt, elhalaszt. A munkálatok befejezését nem engedi kihúzni.
15. Kihúzza magát, a derekát, a hátát, a gerincét: egyenes testtartást vesz fel, kiegyenesedik. Büszkén kihúzza magát. Húzd ki magad! Ákos kihúzta magát, tüdejébe szívta a levegőt. (Kosztolányi Dezső) Félszegen keresett asztalt a szokatlan fényben, kihúzva gerincét. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kihúzza magát: kicsinosítja magát. Kihúzták magukat, kikenekeztek [= kifestették magukat] szombaton délelőtt. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) Kihúzza a nyakát: kinyújtja a nyakát.
16. tárgyas (átvitt értelemben) Kihúzza magát vmiből v. vmi alól: a vmiben való részvételt, vmely feladat elvégzését többé-kevésbé alaptalan kifogásokkal elhárítja magától; kibújik vmi alól. Hiába kérik fel bármire is, mindenből kihúzza magát.
Szólás(ok): ld. gyékény, harapófogó, lutri.
kihúzás; kihúzható; kihúzogat; kihúzott.
