kihűl
kihűl tárgyatlan ige
1. Melegét teljesen elveszti; megközelítőleg olyan hőmérsékletű lesz, mint környezete. Kihűl a kályha, az öntvény. Még a ® helye sem hűlt ki. Négyezred év után a nap kihűl. (Madách Imre) Kihűl a föld, az éj sötét lesz. (Reviczky Gyula) || a. <Étel> elhűl. Siess ebédelni, mert kihűl az étel. || b. <Étel> a kívánt v. szükséges hőfokra hűl. Ne edd olyan forrón, várd meg, míg kihűl. Várt, amíg kihűlt a teája, aztán kortyintgatta. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Kebel, szív> szenvedélyes érzés(ek)re képtelenné válik. Kifáradott agyam Gondolni a szót, és keblem kihült Érezni azt. (Vörösmarty Mihály) Így nyugszik szívem … Kihűlve bár …, de mégis édesdeden. (Eötvös József)
kihűlés; kihűlő; kihűlt.
