kihordó
kihordó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vminek a kihordásával foglalkozik, v. éppen kihord (1–4) vmit. Kihordó munkás; a zsákokat kihordó emberek; a magzatát egészségesen kihordó anya.
2. Olyan <eszköz, kül. szállító eszköz>, amelyen, amelyben v. amellyel kihordanak (1–2) vmit. Kihordó táska; a szenet kihordó csillék.
II. főnév -t, -ja Újságok v. más küldemények, áruk kézbesítését foglalkozásszerűen végző személy; kézbesítő. Kihordónak vették fel egy fűszerüzletbe. Borravalót adott a kihordónak, mint rendesen, mintha a világon a legközömbösebb sürgönyt kapta volna. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): csomagkihordó; lapkihordó.
kihordói.
