kihízik
kihízik ige
1. tárgyas Kihízik vmit: <személy> annyira meghízik, hogy vmely ruháját, ruhadarabját nagyon szűknek találja, v. nem is tudja már viselni. Minden ruháját kihízta. || a. tárgyatlan Kihízik vmiből: úgy meghízik, hogy ruhája v. vmely ruhadarabja szemmel láthatóan szűk lesz. Kihízott a nadrágjából.
2. tárgyatlan <Állat> addig hízik, míg eléri a kellő kövérséget, súlyt. A disznó szépen kihízott. Csakugyan a Pejkó, fényesre kihizva | Termett valahonnan egyszeribe vissza. (Arany János)
kihízás; kihízott.
