kihív
kihív tárgyas ige, (kissé népies) kihí
1. Kér v. felszólít vkit, hogy hozzá v. vele kimenjen vhonnan vhova; kint levő helyre hív vkit. Kihív vkit az erdőbe, a mezőre. Kihívta a szobából. Kihívták az utcára. Kihívta az úszókat a partra. Kihívták a munkásokat a kukoricásból. Most én elmegyek, gyerekek, szépen viseljétek magatokat, és ki ne jöjjetek semmi zajra, míg én ki nem hívlak. (Mikszáth Kálmán) || a. (iskolai) <Tanulót> helyéről a padok elé v. a (fekete) táblához szólít, hogy ott feleljen (2). Kihívták földrajzból.
2. Beteghez v. baleset, szerencsétlenség színhelyére hív vkit. Kihívták a mentőket, az orvost, a tűzoltókat.
3. (film, színház) <Színészt, szerzőt> tapssal v. más tetszésnyilvánítással a függöny előtt való megjelenésre bír. Ötször kihívták a tenoristát. A közönség elragadtatásában minden felvonás után kihívta … a szereplőket és az írót. (Jókai Mór)
4. Kihív vmire: felszólít, felhív vkit, hogy vegyen részt vele vmely versenyben. Versenyre hívta ki munkatársait. Kihívlak én, ha kell, prózára, versre, Görögre és latinra egyaránt. (Arany László–Molière-fordítás) || a. (1945 előtt) Kihív (vmire): felszólít vkit, hogy küzdjön meg vele, vívjon vele párviadalt v. párbajt. ® Golyóra kihív vkit. Párbajra hívta ki. A sértésért kihívta. Egy szál kardra hív ki vkit. Kürt híja ki harcra az ősz daliát. (Vörösmarty Mihály) Az írói becsület azt kívánta, hogy megsértőjét hívja ki, és verekedjék meg vele. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, választékos) Kihívja a veszélyt v. kihívja maga ellen a sorsot v. a sors haragját: cselekedetével, magatartásával azt okozza, hogy veszélyes helyzetbe jut, v. sorsa rosszra fordul. Sorsát a hatalmas ne hívja ki. (Arany János)
6. (átvitt értelemben, választékos) Kihív (maga ellen) vmit v. kihívja (maga ellen) vkinek vmijét: magatartásával, viselkedésével felidézi, fölkelti s magára irányítja más(ok) ellenséges magatartását. Kihívja az ellentmondást: ellentmondásra késztet más(oka)t. Kihívja a világ gúnyját. Kihívja maga ellen a gyűlöletet. Kihívja maga ellen az apja haragját. Kihívja maga ellen a végzetet. (Csiky Gergely)
7. (tárgy nélkül is) (játék) <Kártyajátékban> a játszmát v. annak egy menetét megkezdve, a játékosok elé kitesz, hívóként kijátszik <egy lapot>; hív (III). Zöld ászt hívott ki. Most én hívok ki. Kihívom a veres királyt, a veres dámát egymás után. (Jókai Mór)
kihívat; kihívható; kihívogat; kihívott.
