kihasad
kihasad tárgyatlan ige
1. Kihasad vmi: vminek a burkolatát v. tartóját alkotó vékonyabb anyagnak egy kisebb része végighasad, rendsz. úgy, hogy a benne levő v. általa takart test, tárgy kilátszik mögüle. Kihasad a csizma, a kabát, a nadrág; kihasad a zacskó, a zsák. Gyula elesett és oly szerencsétlenül, hogy a kapuütközőbe [= a kapuszárnyakat középen megakasztó kis oszlopba] vágta az állát, kihasadt. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Kihasad a foga: a meghasadt ínyből kibújik, kinő a foga. || a. Kihasad a rügy: a rügyet borító levelek szétnyílnak, és a rügy hajtássá kezd fejlődni.
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Mosoly, nevetés arcon, szájon> hirtelen láthatóvá lesz, megjelenik. Játszi mosoly hasadt ki ajkain. (Mikszáth Kálmán)
kihasadás; kihasadó; kihasadt.
