kihangzás
kihangzás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A kihangzik (1–2) igével kifejezett történés; folyamat; az a tény, hogy vmi kihangzik, kihall(atsz)ik vhonnan vhová. A bőgő és a síp kihangzása a zenekarból; az ének, a zene kihangzása a házból, a kocsmából, az utcára.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely ügynek záró szakasza, befejezése, következménye, ill. az a hangulat, állapot, benyomás, amit maga után hagy; utóhatás, utórezgés. Az ügy kihangzása. A dolognak az volt a kihangzása, hogy … Az esetnek kellemetlen kihangzása volt.
kihangzású.
