kihamvad
kihamvad tárgyatlan ige
1. (választékos) <Tűz, égi anyag> elhamvadva (1) megszűnik égni, kialszik. Kihamvad a parázs.
2. (átvitt értelemben) Kihamvad vkinek a szíve v. kihamvad vkiben (vmiben) vmi: már nem lelkesedik, kihal belőle a szenvedély, a vágy v. a remény. A legszentebb remények utolsó csilláma is kihamvadt kebletekben. (Jókai Mór)
kihamvadás; kihamvadó; kihamvadt.
