kihámoz
kihámoz tárgyas ige
1. (ritka) <Hüvelyes v. csonthéjas termést> héjából kibont, kifejt. Kihámozza a babot, a diót, a mandulát a héjából.
2. (orvostudomány) <Mandulát> környezetétől elválaszt, hogy műtéttel kivehesse.
3. (átvitt értelemben) <Ruhából, főként téli ruhából v. göngyölegből> több-kevesebb fáradsággal kifejt, kibont vkit, vmit. Két piros, élettől pezsgő gyereket hámozott ki … egy farkasbundából. (Mikszáth Kálmán) A nevemet pillantottam meg a barna csomagoló papíron, amelyből az őrmester nagy fehér dobozt hámozott ki. (Kuncz Aladár)
4. (átvitt értelemben) <Beszédből, szövegből, események sorozatából> rendsz. hosszas következtetéssel, fejtöréssel megtud, megismer vmit. Kihámozza vminek az értelmét, jelentését. Nehéz volt kihámozni, mit is akart mondani. Mi volt a Katánghy terve, nem tudhatjuk, csak a következményekből lehet kihámozni. (Mikszáth Kálmán) Hámozzuk ki az összezavart fogalmak tömkelegéből egy szigorú absztrakciót. (Karinthy Frigyes) Annyi mendemonda keletkezik az ilyen eset körül, hogy ember legyen, aki kihámozza a valóságot. (Nagy Lajos)
kihámozás; kihámozgat; kihámozható; kihámozó; kihámozott; kihámoztat.
