kihág
kihág tárgyatlan ige (ritka)
1. <Főleg ló> lábát vmely akadály, korlát fölött átemelve kilép vmiből. Kihágott a ló az istrángból.
2. (átvitt értelemben, régies) Kihág vmiből: <ember> vmely szokástól, szabálytól, rendtől eltér, vmely megkötöttségen túlteszi magát. Te megbosszulva méltóságtokat Kihágsz nemednek szűk korlátaiból. (Berzsenyi Dániel) Életrendéből kihágott, azért kellett rosszul aludnia. (Jókai Mór)
3. (bizalmas, tréfás) Kihágást követ el. Már megint kihágtál?
kihágó.
