kigyógyít
kigyógyít tárgyas ige
1. Kigyógyít (vmiből): <élőlényt> vmely szóban forgó, közelebbről meghatározott betegségtől teljesen megszabadít. Sikerült súlyos szívbajából kigyógyítani. Félesztendei szabadságot kap, kigyógyítják, s hazamegy. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Kigyógyít vmiből: vkit vmely betegesnek v. rendellenesnek tartott lelkiállapottól v. téves eszméktől teljesen megszabadít. Kigyógyít vkit búskomorságából, hamis elképzeléseiből. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kigyógyít vmiből: vmely rossz szokásról, helytelen, káros, ártalmas tulajdonságáról rendsz. fenyítéssel leszoktat vkit. No, majd kigyógyítalak én ebből a neveletlenségből.
kigyógyítás; kigyógyítható; kigyógyító; kigyógyított; kigyógyíttat.
