kifolyik
kifolyik tárgyatlan ige, (régies) kifoly
1. Vminek a belsejéből folyva eltávozik; kiömlik. Dugaszold be az üveget, akkor nem folyik ki, ami benne van. Szép vitéz Hunyadit | Föl Szent-György terére | Hurcolták a latrok … Többet is akartok Tudni? kifolyt vére! (Petőfi Sándor) Tovább nem győzte várni a csapot, Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt). (Petőfi Sándor) || a. Kívül levő helyre v. kifelé folyik. Az esővíz a kertből kifolyik az utcára. || b. Kifolyik a szeme: a szem folyékony részei sérülés következtében kiömlenek, ill. az egész szem kifordul, úgyhogy vakulás következik be; (durva) folyjon ki a szemem: <vmely állítás bizonyításaként:> vakuljak meg (ti. ha nem igaz, amit mondok). Folyjon ki a szemem, ha láttam. (Tolnai Lajos) Lehúnyja a jobb szemét, odakap kezével a balhoz, hát kifolyt a szeme, és szivárog belőle a vér. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka) (Vhonnan) kifolyik (vhova): <áru, érték> nagy mennyiségben kerül ki eddigi helyéről vmely kívül levő helyre. Rengeteg érték kifolyt külföldre.
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Kihat, vonatkozik. Amit … a hivatás érzete s írói morál felől mondottam, kifoly a művészi előállításra is. (Arany János)
kifolyt melléknév.
