kificamít
kificamít tárgyas ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. Kificamít vmit: rendsz. akaratlanul okozza, eszközli, hogy vmely végtag v. annak egy része kificamodik. Kificamítja a karját, a lábát. Olyan szerencsétlenül esett, hogy kificamította a térdét. A hajdúm … kificamította a kezét. (Jókai Mór) Kificamítottam térdben a lábam. Ölben vittek el. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, tréfás) (Majd) kificamítja a nyelvét vmi: nagyon nehéz kiejteni vmit. A sok idegen név majd kificamította a nyelvét.
2. (átvitt értelemben, ritka) Eltorzít, torz irányban fejleszt. Kificamítja az ízlést. [A korcs szó] nem ficamítja ki többé az eszünket. (Arany János)
kificamítás; kificamító; kificamított.
