kifen
kifen tárgyas ige
1. Fenve kiélesít, a kívánt mértékben élessé tesz vmit. Kifeni a borotvát, a kést.
2. (átvitt értelemben, régies) <Bajuszt> vmilyen kenőccsel beken, és hegyesre kipödör. Bajusza … kifenve hegyesre és feketére. (Jókai Mór) Öltözik, haját megfésüli, bajuszát kifeni. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, régies, rosszalló) <Arcot> kifest, kimázol. Kifeni magát: kifesti, kikészíti az arcát.
kifenés; kifenet; kifenhető; kifent.
