kifecseg
kifecseg ige
1. tárgyas <Titkot, bizalmas dolgot> olyannak v. olyanoknak beszél el, aki(k)re nem tartozik; fecsegve (1a), fecsegés közben kibeszél. Kifecsegte a titkot. Azon titkok hallása, miket e rabnő kifecsegett, elég arra, hogy háromszor meghaljon valaki. (Jókai Mór) A nők titkait kifecsegtem. (Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan (tájszó) <Folyadék> többször, ismételten kifröccsen, kiföcsög. Beszéd közben kifecseg a nyála. A csöbörből kifecsegett a víz. Kifecseg a zsír a palacsintasütőből.
kifecsegés; kifecsegett; kifecsegő.
