kifacsar
kifacsar tárgyas ige
1. <Nedves szövetet, gyümölcsöt> úgy facsar, hogy a nedv, a lé kifolyjon belőle. Kifacsarja a citromot; kifacsarja a nedves ruhát. Mit keresnek olyan gondosan? … | Mérges füvet? s mi végre? | „Hogy kifacsarjam s megigyam levét.” (Petőfi Sándor) || a. <Vmiből vizet, nedvet> facsarással kinyom, kifolyat, kicsurgat. Kifacsarta a citrom levét. Kifacsarta a vizet a ruhájából. Gratiánus azt mondja, hogy mihent [= mihelyt] a citromból a levit kifacsarják, elvetik … Ilyen a világ! (Mikes Kelemen)
2. (népies) Kicsavar (1a) A vihar fákat facsart ki. Vajha forgószelet támasztna valaki, Hogy tégedet vén fa tőből facsarna ki! (Csokonai Vitéz Mihály) Fegyverét kifacsarta a gyilkos kezéből. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Vkitől nagy fáradsággal, huzavonával, ill. rábeszéléssel, erőszakkal megszerez vmit; kicsikar, kierőszakol. Pénzt facsart ki a szüleiből. Alig tudott belőle kifacsarni néhány szót. A kopasz becsületbíró … nem bírt semmi ellenargumentumot kifacsarni. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) <Vkinek, vminek a teljesítő képességét, energiáját> mértéken túl kihasználja; kizsarol. Mindent kifacsar a földből, a gépből, az üzletből; kifacsarja a földet, a gépet. || b. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Valódi mivoltából, értelméből torz módon kiforgat; eltorzít. Minden mondatot kifacsar.
kifacsarás; kifacsarható; kifacsaró; kifacsart.
