kiérzik
kiérzik tárgyatlan ige (csak 3. személyben)
1. <Vhonnan kifelé áradó szag> vmilyen távolságra elhatol, s ott meg lehet érezni. Kiérzik az ételszag az utcára. || a. <Több szag v. íz közül az egyik> jobban érezhető, mint a többi. A rózsa illata kiérzik a többi virág illata közül. Ebből a süteményből nagyon kiérzik a vanília.
2. (átvitt értelemben) Vmi kiérzik belőle: vmely megnyilatkozásból meg lehet érezni, sejteni vmit. Szavaiból kiérzik a harag. Az ellenséges külföldi sajtó hangjából kiérzik az elkeseredés és a düh. A hangján kiérzett a zavar és kelletlenség. (Mikszáth Kálmán)
kiérzett; kiérző; kiérződik.
