kielégítő
kielégítő [ë v. e] melléknév -en [e], -bb (kissé választékos)
1. Olyan, aki, ami kielégít vkit, vmit. A szükségleteket kielégítő termelés; a vevőket kielégítő segéd.
2. Vmely igénynek, szükségletnek eleget tevő; megfelelő. Kielégítő mértékben; kielégítően működik; kielégítőnek talál, tart vmit. A munka haladása kielégítő. A felelősség mértéke nem kielégítő. Kielégítő választ kapott. A feltételeket nem tartotta kielégítőnek. Megvizsgálta a tájékot mindenfelől, s … a közbiztonságot kielégítőnek találhatta. (Mikszáth Kálmán)
