kiegyenesedik
kiegyenesedik tárgyatlan ige
1. Hanyag, görnyedt testtartásából egyenesre húzza ki magát; felegyenesedik (1a). Erre a szóra büszkén kiegyenesedett. Kiegyenesedtünk, s … önérzetesen egymásra meredtünk. (Kosztolányi Dezső) Dühösen ment, öreg daccal …, erőszakosan kiegyenesedve. (Babits Mihály)
2. <Vmely tárgy, alakzat, alakulat> hajlott, görbe formájából egyenessé válik. A katonák sora a vezényszóra kiegyenesedik. Addig kalapálta a szöget, míg az kiegyenesedett. Aratásra készülő mezők, … Kaszák, mik kiegyenesedtek, Ünnep készül, piros, szabad. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Vmely ügy, dolog> kedvezően elintéződik, egyenesbe jut. Majd csak kiegyenesedik már ez a dolog.
kiegyenesedés; kiegyenesedett; kiegyenesedő.
