kiéget
kiéget tárgyas ige
1. Égetéssel kilyukaszt vmit, v. egy részt elpusztít belőle. A parázs kiégette a padlót. A vasalóval kiégette a ruhát. Még most is viselte azt a barna felöltőt, melyet egy röppentyűszikra két helyen kiégetett. (Jókai Mór) A fehér ingváll … némelyik leányon ki … van égetve, mert a gavallér … égő szivarral táncolja a mártogatóst. (Mikszáth Kálmán)
2. <Növényt, növényzetet, vele borított területet> annyira kiszárít, hogy részben v. egészen elpusztul, ill. terméketlenné válik. Az aszály kiégeti a határt, a legelőt, a vetést. A nap kiégette a földeket, a mezőt.
3. <Égő anyagot világító eszközből> égetéssel elhasznál. Hamar kiégetted az olajat a lámpából. || a. <Világítóeszközt v. villannyal működő készüléket v. vmely alkatrészét> égetéssel vagy helytelen használattal, kezeléssel elhasznál(ja), használhatatlanná tesz(i). Kiégeti a biztosítékot, az elemet, a lámpát, a rádiót, a villanykörtét, a villanyvasalót.
4. <Vmely anyagot, eszközt> égetéssel elkészít, használhatóvá tesz. Az agyagárut, a porcelánt kiégetik. [A kasza] nincs jól kiégetve, hallja az úr. (Mikszáth Kálmán)
5. (orvostudomány) <Emberi, állati testen vmely sebet v. kinövést> égetéssel fertőtlenít, ill. eltávolít. Kiégették a sebet, a szemölcsöt. || a. <Vmely testrészt> égetéssel megsebez v. elpusztít. Bőrét, szemét kiégette a vas.
6. <Kéményseprő eltömődött kéményt> égetéssel kitisztít: eltávolítja a járatát bélelő, le nem kaparható kormot. Kiégeti a kéményt.
7. <Fémlemezből készült tárgyat, alkatrészt gondatlanságból> tüzeléssel, hevítéssel kilyukaszt, v. használhatatlanná vékonyít. Kiégeti a kazán falát, az üstöt.
8. (műszaki nyelv) <Szennyező anyagot vmely nyersanyagból> égetéssel, hevítéssel, pörköléssel kivon, eltávolít, s így a tisztított nyersanyagot feldolgozásra v. felhasználásra alkalmassá alakítja át. Hetente két kemence meszet égetnek ki. A nyersvasból a kísérő anyagokat kohóban kiégetik.
9. (átvitt értelemben) <Erős szeszes ital a gyomrot> kimarja, és égető érzést okoz benne. Hát te hugám nem iszol? – (Jaj, dehogy kell … Kiégetné az az én gyomromat. (Jókai Mór)
10. (átvitt értelemben, ritka) Szemét majd kiégeti a szégyen: nagyon szégyenli magát vmely hiba, bűn miatt. Szememet majd kiégette a szégyen. (Tolnai Lajos)
11. (átvitt értelemben, választékos) <Szenvedély(es érzelem) vmely lelki tulajdonságot> erős ráhatással megszüntet. A szerelem kiégette szívéből az önzést.
kiégetés; kiégetett; kiégethető; kiégető; kiégettet.
