kidülleszt
kidülleszt tárgyas ige
<Hasát, mellét> szélesen kifelé, előre nyomja, domborúan kiemelkedővé tesz; kidomborítja. Hát én bizony Bagi vagyok! mondá őkigyelme délcegen kidüllesztve mellét. (Mikszáth Kálmán) Még mindig a cselédügyek? – szörnyűlködött, kidüllesztve enyhe pohát [= pocakját], melyen szépen megfeszült a fehér selyemmellény. (Kosztolányi Dezső) || a. <Szemét> kimereszti. Szemét kidüllesztve bámulta a kirakatot.
kidüllesztés; kidüllesztett; kidüllesztő.
