kicsiny
kicsiny melléknév és főnév
I. melléknév (-ebb) [e], (választékos, irodalmi nyelvben) Kicsi (1). Kicsiny pont ¬. A dalos madarak Mind elnémultanak, … Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. (Petőfi Sándor) Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség | fészke a zord Ürben! (Babits Mihály) || a. (régies) Kicsinyt v. egy kicsinyt: kicsit v. egy kicsit; (egy) kissé. No leg- | alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb | hangon. (Katona József) Bende, mosolygva kicsinyt, Armída nyomán tova lépdelt. (Arany János)
II. főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e]
1. (választékos, irodalmi nyelvben) Kicsi (II. 1). De a férj unszolja: „gyer közelebb édes!” | Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, – Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. (Arany János) A szülők színházba mentek, … és a kicsinyek most nyitott szemmel ábrándoznak az életről. (Karinthy Frigyes)
2. (gyak. birtokos személyraggal) (választékos) Állat fiókája; még fel nem nőtt, fiatal állat. A kacsa, a lúd, a macska kicsinyei.
3. (irodalmi nyelvben) Jelentéktelen, alárendelt helyzetben levő személy. Vaskézzel kell megfogni a kormánybotot és nem kímélni sem kicsinyt, sem nagyot. (Jókai Mór)
4. (választékos) Kicsinyben: kicsiben (kicsi (II. 4a). Lefestettem Petőfi arcképét, kicsinyben, olajba. (Jókai Mór) || a. (ritka) Kicsinybe: kicsibe (kicsi (II. 3b). [A világ] kicsinybe, hogy meg nem hódolt a császárnak. (Vas Gereben)
