kicsavar
kicsavar tárgyas ige
1. <Csavarmenettel ellátott és vhova becsavart tárgyat> addig csavar visszafelé, míg helyéből kijön, ill. a kívánt helyzetbe kerül. Kicsavarja a biztosítékot; kicsavar egy srófot. || a. Csavarással addigi v. szokásos helyéből kimozdít vmit; kiteker. Kicsavarja vkinek a karját. Legyek fa, … melyet szélvész csavar ki tövestül. (Petőfi Sándor) Kicsavarom a nyakát, ha megfogom … (Móra Ferenc) || b. Kicsavar vkinek a kezéből vmit: vmely tárgyat csavarva kivesz, kitép vkinek a kezéből. Kicsavarja a fegyvert vkinek a kezéből: (átvitt értelemben is) megfoszt vkit a fegyveres ellenállás v. támadás lehetőségétől; (átvitt értelemben, sajtónyelvi) kicsavarja a hatalmat vkinek a kezéből: erőszakos módon megfosztja hatalmától; (átvitt értelemben) vki, vmi kicsavarja vkinek a kezéből a tollat: lehetetlenné teszi számára, hogy írói tevékenységet folytasson. A vadászfegyvert … lekapta a falról, alig bírtuk kicsavarni a kezéből. (Krúdy Gyula)
2. <Folyadékot> csavarással kinyom, kisajtol vmiből; kifacsar (1a). Kicsavarja a citrom, narancs levét. Kicsavarja a vizet a nedves ruhából. || a. <Vmely nedves v. nedvet tartalmazó tárgyat> addig csavar, míg belőle víz, ill. nedv folyik; kifacsar (1). Kicsavarja a citromot, a ruhát.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Kicsavar vmit v. kicsavarja vminek az értelmét: szándékosan v. félreértésből helytelenül magyarázza, elferdíti. Teljesen kicsavarta az előadó szavainak az értelmét.
kicsavarás; kicsavargat; kicsavarodik; kicsavart; kicsavartat.
