kicsapódik
kicsapódik tárgyatlan ige
1. <Ajtó, ablak> hirtelen és nagy erővel kitárul; kivágódik. Kicsapódik az ajtó a szélben.
2. (vegyi ipar) <Vmely alkotórész> oldatból más anyag hozzáadásakor hirtelen elkülönül, kiválik. A vérben oldott fehérjék egy része fonálkák alakjában kicsapódik.
3. Kicsapódik a biztosíték: vmi kicsapja (6) a biztosítékot.
4. (ritka) Kicsap (10). Füst csapódott ki a kályha ajtaján.
kicsapódás; kicsapódó; kicsapódott.
