kicifráz
kicifráz ige
1. tárgyas A lehető legnagyobb mértékben felcifráz. Kicifrázta az ostor nyelét. A boudoir átelleni oldalára vezette … Ott egy alacsony ajtócska volt, fényes veres rézből, remek vésésekkel kicifrázva. (Jókai Mór)
2. tárgyas (tárgyas igealak tárgy nélkül is) (néha kissé rosszalló) <Dalt, zeneművet, táncot> cifrázatokkal elhalmoz. Kicifrázza a nótát, a palotást. Hadd cifrázzam ki szokás szerint, szépen, Hogy egy fényes csillag tündökölt az égen. (Mikszáth Kálmán) Dúdol s kicifrázva rezegteti a dúdoló hangot, mintha citerát verne. (Nagy Lajos)
3. tárgyas (ritka, rosszalló) Oda nem tartozó részletekkel kibővítve, körülményesen v. túlzottan kiszínezve mond el vmit. Az írók túlontúl kicifrázzák történeteiket, ezzel pedig elrontják. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (kissé tréfás) Kicifrázza (a káromkodást): hosszasan, kacskaringósan káromkodik. Édes apám … annál többet káromkodott. Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát. (Petőfi Sándor)
kicifrázás; kicifrázott; kicifráztat.
