kiborul
kiborul tárgyatlan ige
1. (Vmiből) kiborul vmi, vki: vmely dolog, anyag, tárgy v. személy annak a tárgynak, edénynek eldőlése, felfordulása következtében, amelyben van, ill. volt, kiesik, kihull, kifolyik. Kiborul vmi vmiből. Kiborult a kosárból a szilva. Kiborult a tej a köcsögből. A szekérben ülők kiborultak az útra. A csónakból kiborultak a Tiszába. || a. (ritka) <Vmit tartalmazó tárgy> úgy dől fel, hogy tartalma kiesik, kihull, kiszóródik, kiömlik. Kiborul a kosár, a pohár, az üveg.
2. (átvitt értelemben, argóban) <Személy> vmi miatt hirtelen és rövid időre elveszti lelki egyensúlyát, önuralmát, indulatba jön, dühös lesz vmiért.
kiborulás; kiboruló; kiborult.
