kibékül

Teljes szövegű keresés

kibékül tárgyatlan ige
1. Az ellenségeskedést abbahagyja, felhagy a haraggal, megengesztelődik vki iránt. Kibékül vkivel; kibékül haragosával.  Legkeményebb ellenségeivel kibékült, s legjobb barátaival haragot tart. (Jókai Mór)
2. Kibékül vkivel, vmivel: nem érez ellenszenvet, elégedetlenséget vkivel, vmivel szemben; vkit, vmit elfogad olyannak, amilyen. Már azzal is kibékülnék, hogy … Nem vagyok kibékülve ezzel a színnel.  A Gregoricsok, akik sohase szerették Pál öccsüket, kezdtek vele apránként kibékülni. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vki kibékül vmivel: vminek háborgása, nyugtalansága megszűnik, s így vkinek a nyugalma, jó közérzete visszatér. Kibékült lelkiismeretével.  Ha valami szerencsétlenség éri, sohasem fog lelkiismeretével kibékülhetni. (Jókai Mór) Amint lassan a gyomrával kibékült, kezdett a helyzettel megbarátkozni. (Mikszáth Kálmán)
kibékülés; kibékülő; kibékült.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT