ki-ki
ki-ki névmás, határozatlan• (írva gyak. kiki alakban is)
A címszó után, a zárójel előtt olvasható helyesen így: névmás, általános
I. (főnévi), kit-kit (csak egyes számban)
1. (kissé régies) A jelenlevő v. a szóban forgó emberi közösség minden egyes tagja; mindegyik(ük); mindenki. Ki-ki megkapta a maga részét. Kiki elővette legcifrább köntösét. (Csokonai Vitéz Mihály) Ki-ki fussa át a szerepét, mert … a darab el van fogadva. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Ezeket [a személyeket] minden évben karácsonykor … fogadta, megajándékozván kit-kit a maga rangja és helyzete szerint. (Mikszáth Kálmán) Az őszi szélvihar csatakjában … mennek, ki-ki olyan ruhában, amilyen éppen van. || a. (kissé régies) Minden egyes ember; mindenki. Ki-ki a maga szerencséjének kovácsa. Este van, este van: kiki nyúgalomba. (Arany János) Ahány ember, annyiféle: kiki a maga igájában. (Gárdonyi Géza)
2. (költői, ritka) A szóban forgó tárgyak közül mindegyik. [A csillagok] keringenek kényszerülten, | kiki egymást amerre cipeli. (Babits Mihály)
II. melléknévi (bizalmas) <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> ki-ki alapon: úgy, hogy mindegyik résztvevő maga fizeti a maga költségét, fogyasztását <vmely közös vállalkozás, társas összejövetel alkalmával>.
