kettyen
kettyen [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
1. <Óra, mutató> hirtelen megmozdulva, <tárgy> más tárgyhoz ütközve kattanásszerű hangot ad. [Hallod?] Most kettyent egyet az óra. A golyóról lecsúszó, lesikló dákó egyet kettyent.
2. (ritka, népies) <gége, ádámcsutka> iváskor, halk, nyekkenésszerű hangot adva megmozdul. Úgy lehúzta a korsó sört, hogy a gégéje egyet se kettyent.
kettyenés; kettyenő.
