kétszeri
kétszeri [kéccëri] melléknév
Két alkalommal történő. Kétszeri csengetés, figyelmeztetés. Villamoson kétszeri átszállással lehet oda jutni. Nem kellett kétszeri biztatás, hogy hozzáfogjanak az evéshez. Kétszeri mondást – mint lebüvölten – Hallgat el, aztán így rebegi: | „Bárczi Benőt én meg nem öltem.” (Arany János) A násznépnek … nem is kellett kétszeri intés, ettek, ittak és vigadtak. (Jókai Mór)
