kétségbeesett
kétségbeesett [kéccségbeesëtt] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki vmely súlyos helyzetben teljességgel elcsüggedt; reménytelen, elkeseredett. Kétségbeesett ember. Talán | nem hazudik kétségbeesett | lelkem, amikor | … azt súgja, hogy | szent az igazság katonája. (Szabó Lőrinc) || a. Kétségbeesést (2) kifejező, arra valló. Kétségbeesett arc, rimánkodás, szavak, tekintet; kétségbeesetten zokog. Kezdte kétségbeesett hangon hívni [a kutyát]. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, túlzó) Kétségbeejtő, elveszettnek látszó, semmi reménnyel nem kecsegtető <ügy, vállalkozás>.
2. A reménytelenség ellenére minden kockázatot vállaló, minden lehetőséggel élő, elszánt. Kétségbeesett küzdelem folyik. Kétségbeesetten védekezett. Rabságát se bánná, ha vére szakadva Kétségb’esett harcon jutott volna abba. (Arany János) A tengert nézték, és azon töprengtek, nem volna-e jobb … beleugrani a vízbe, és abbahagyni az élettel való kétségbeesett viaskodást. (Hunyady Sándor) || a. Kétségbeesett eszköz, lépés: igen kockázatos, kevés reménnyel kecsegtető e., l. Kétségbeesett eszközökhöz folyamodik; kétségbeesett lépésre szánja magát. Vajon mi vihette erre a kétségbeesett lépésre? (Jókai Mór)
3. (túlzó) Nagyon lehangolt, rosszkedvű, szomorú. Miért vagy olyan kétségbeesett?
4. Olyan <cselekvés>, amelyben a cselekvő minden józan mértéket elvesztett. Kétségbeesett kapkodás, menekülés, rohanás, sietés.
II. főnév (ritka) Kétségbeesett (1, 3) személy. A korcsmaablak pirosan világított, mint a kétségbeesettek, a bajba jutottak siralomháza, ahonnan a korcsma bezárása után egyenesen az akasztófa alá mehetnek. (Krúdy Gyula)
kétségbeesettség.
