kétkedő
kétkedő [ë] melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e] Kételkedő, bizonytalanságban levő. Kétkedő ember, filozófus. Bár csalódna holtát-lelken Én kétkedő magyar lelkem. (Ady Endre) || a. Kétkedést eláruló, kifejező. Kétkedő mosoly, pillantás, szavak, tekintet. Kétkedően néz rám. Kétkedő mosollyal hallgatják szavainkat. (Eötvös József) Igazán mondta? – hebegé a legény babonás áhítattal s mégis kétkedőleg. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -je [e] Az a személy, akinek kétségei vannak vmi felől, aki bizonytalan egyes kérdések tekintetében vminek a helyességében. A kétkedők nem hittek neki. Meg kell győzni a kétkedőket.
