kételkedik
kételkedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. (rendsz. igenévi alakban) Nem tudja, igaznak tartsa-e azt, amit tapasztal, hall v. olvas. Kételkedve fogadott minden hírt, kijelentést. Kádas kopasz fejét rázta kételkedve. (Arany János)
2. Kételkedik vmiben, vmiről, vmi felől v. (régies) vmin: vminek igaz voltáról, valószínűségéről nincs meggyőződve. Nem kételkedem (abban), hogy … Efelől jogosan kételkedel. Ebben az állításban mindaddig kételkedett, míg a tények meg nem győzték. Határozottan kételkedem ez állításon. (Vas Gereben) Vadállati düh fogta el, ha szavaiban kételkedtek. (Kuncz Aladár)
3. Vkiben vmiben kételkedik: nem hisz, nem bízik benne; nem ad hitelt neki. Kételkedik vkinek a becsületében, szavahihetőségében; kételkedik régi szövetségeseiben. Kételkedik benned.
4. (ritka) Nem tudja, milyen álláspontot foglaljon el; kétkedik. Kételkedve: nem feltétlen bizalommal; kissé bizalmatlanul, gyanakodva. Eleinte kételkedve fogadták az intézkedést.
kételkedő.
