késztet

Teljes szövegű keresés

késztet [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (irodalmi nyelvben)
Vkit késztet vmire: <dolog> hatásával, ill. <személy> vmely tettével, magatartásával elősegíti, hogy vki (meg)tegyen vmit, v. valahogyan viselkedjék. Vkit vmire késztet; mosolyra, pirulásra, útra késztet. Magatartása csodálkozásra késztet. Ez a körülmény fokozott éberségre késztet. Ez az érv gondolkodásra késztet. Csatára, majd meghátrálásra késztette az ellenséget.  Elsápadnék a rettegés miatt, Ha valami kacajra nem késztetne. (Madách Imre) Küzdésre késztet dicsvágy s büszke ész. (Arany László) Az a bizarr hangulat, mely Kemény humorán átvonul, néha képzelmét is különös játékra készteti. (Péterfy Jenő) || a. <Személy> rábírni igyekszik, biztat vmire vkit.  Buda … Készteti bús lelkét komoly elszánásra. (Arany János) A királyné késztette a menyasszonyságra. A szülői is erőltették. (Gárdonyi Géza)
késztetés; késztetett; késztető.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT