késlekedik
késlekedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
1. Késlekedik vmivel: <személy> vmely tőle várt dolgot a megszabott határidőre nem intéz el, a kellő időben nem tesz meg; halogat vmit. Késlekedik adóssága megfizetésével, ígérete beváltásával; késlekedik az elutazással. Már egy hete késlekedik a válasszal. A gyónással még mindig késlekedtem, nem volt lelkierőm felvilágosítani a hercegnőt. (Krúdy Gyula) || a. <Dolog> nem a kellő időben történik; késik. Nem késlekedett a kormány intézkedése.
2. <Személy> késik (3). Késlekedik vhol: késik vhol. Nem tudom, hol késlekedik az az asszony. Lehet, hogy a minisztériumban késlekedik.
késlekedés; késlekedő.
