késes
késes [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. (műszaki nyelv) Késsel felszerelt, ellátott, késsel működő <szerkezet, gép>. Késes borona, fűrész, henger, kapcsoló; késes szecskavágó.
2. Olyan <tárgy>, amelyben késeket tartanak. Késes fiók, láda.
3. (ritka) Magánál v. kezében kést tartó <személy>. Késes legények támadtak rá.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Késeket és más vágóeszközöket készítő, köszörülő és esetleg árusító iparos; késműves. Zsebkésemet megjavította a késes. Az a kis olló is kihullt, a szegedi híres késestől való, amit Nelli hajdan oly sokat keresett. (Babits Mihály)
2. (népies) Késes fiók, láda. A bicskádat beletettem a késesbe.
Szóösszetétel(ek): késesmester; késesműhely.
késesség.
