késedelmes
késedelmes [ë-e-e v. e-e-e] melléknév -en [e] (régies, hivatalos)
1. Olyan <munka, kötelezettség>, amely a kellő időn túl, késéssel történik meg, megy végbe, késik. Késedelmes az ügyek vitele. || a. Késéssel érkező. Késedelmes válaszomat … nehogy haragnak … vedd. (Arany János) Egyik embert a másik után futtatá a késedelmes fogatért. (Jókai Mór)
2. Olyan <személy>, aki munkáját, feladatát késve, lassan végzi, aki vhonnan v. vmivel elkésik. Késedelmes fizető. || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos. Késedelmesen érkezett munkahelyére.
késedelmesség.
