kerülő
kerülő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, amely kerül (i) vkit, vmit, ill. az egyenes, a legrövidebb úttól eltérve megy. A kert felé kerülő tolvaj; a szőlőt kerülő csősz; a pocsolyákat kerülő gyalogjáró; társaságot kerülő ember; a munkát kerülő csavargó. || a. Kerülő út: a) nem a legrövidebb, hanem elkanyarodó, kitérővel meghosszabbított út; b) (átvitt értelemben) olyan út, megoldás, eljárás, amellyel vki az eredményt, célt közvetített eszközökkel, gyakran leplezetten igyekszik elérni. Ha tán elindult volna az igazság, … nem kerülő úton, nem pallossal, hanem csak puszta kézzel? (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami vhova, ill. vmilyen helyzetbe, állapotba jut, kerül (II.). A beljebb kerülő vendég; a megtárgyalásra kerülő ügy; a vidékre kerülő orvos; a rendőrkézre kerülő tolvaj.
3. Olyan, amiért vmely árat, ellenszolgáltatást kell fizetni, adni; olyan, ami vmibe kerül (III. 2). Fáradságos munkába kerülő jelentés. A sokba kerülő átalakítás költségeit nem vállalta.
II. főnév -t, -je [e]
1. (népies) Csősz, erdőőr, mezőőr, mezőrendőr. A kerülők elfogtak egy vadorzót. A présháznál találkozott a kerülővel. Külön erdészt és kerülőket tart az aerarium [= államkincstár], (Mikszáth Kálmán) Mikor átmentem a kiserdőnél, ott áll egy öreg kerülő … (Móricz Zsigmond)
2. Kerülőút; vargabetű. Kerülőt ® tesz. Nagy kerülőt tett. Egy kis kerülővel ért haza. A szerencsétlenség színhelyét csak kerülővel tudták megközelíteni. Hosszabb: ha mi balra egy kerülőt tévén Ugy hatolunk át e nemes ország szívén. (Arany János) Csak este mert tovább indulni, nagy kerülővel Buda irányában. (Gárdonyi Géza) Kérem magát, ne menjen át a Túr hídján, inkább menjen … kerülővel. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. kerülőház; 2. asszonykerülő; dologkerülő; emberkerülő; erdőkerülő; iskolakerülő; munkakerülő; pocsétakerülő; világkerülő.
kerülői.
